A forradalom virágai

Az Országgyűlési Múzeum A magyar törvényhozás ezer éve címet viselő állandó kiállításában a polgári Magyarország alapjainak megteremtését biztosító 1848-as forradalom hangulatát – legalábbis annak pesti helyszínét illetően – a legmarkánsabban a nemzeti kokárdák adják vissza. Már csak azért is, mert a négy kokárda a pesti forradalmat felidéző tárlóban nemcsak megidézi a történelem „tárgyi emlékét”, de sokszínűségét, továbbélését is a látogató elé varázsolja. A négy nemesmásolatot annak figyelembevételével választottuk ki és készíttettük el, hogy a formagazdagság mellett a kokárda kialakuló funkcióira is ráirányítsuk a figyelmet. De miről is mesélnek nekünk ezek a kokárdák?

Együttesen arról, hogy kialakulásukkor nem volt szabályokhoz kötött, ezért egységes formaviláguk. Így az 1848-49-es forradalomra emlékező kokárdák esetében nincs értelme helyes vagy helytelen kokárdaviseletről vitatkozni. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a ránk maradt tárgyi anyagban egyetlen olyan kokárda sem található, ami kívülről zölddel kezdődne. A virágszirmokra emlékeztető, a ma embere számára valóban meghökkentő kokárdaformák pedig valószínűleg onnan adódnak, hogy „a nemzeti színről és ország czímeréről” szóló 1848. évi XXI. törvény a nemzeti színt említve a „háromszínű rózsa polgári jelkép” megfogalmazással élt, s ezt jó néhányan szó szerint vehették. Mint például Prohászka Ferenc, akinek szabályos virágsziromra emlékeztető kokárdája Kisvárdáról került a 19. század végén a megalakuló Aradi Ereklyemúzeumba.

Forrás: Bencze-Kovács György, Országgyűlési Múzeum

Szabolcsból fennmaradt egy virágszirmot stilizáló másik kokárda is, amely talán az első népképviseleti országgyűlési választásokkal is összefüggésbe hozható. 1848-as tulajdonosa Nits Sámuel ugyanis a nyírbátori nemzetőrség tagja volt. A nyírbátori választókerületben június 15-én megtartott választás békésen ment végbe, a rendet a felkokárdázott nyírbátori nemzetőrök biztosították.

A szabadságharc katonái is szívesen viselték a kokárdát, amely egyszerre fejezte ki forradalmiságukat és nemzeti érzésüket. Makray László huszár alezredes hagyatékából egy olyan darabot jelenítettünk meg, ami tökéletes virágszirmot formáz, s a színösszeállítása még csak nem is igyekszik a koncentrikusságra, ami a kokárda alapkövetelménye lenne. Lehetséges, hogy az önkéntesekből Erdélyben szervezett – aztán sorozott újoncokkal kiegészített – legendás Mátyás-huszárok utolsó parancsnokának ezt a különleges kokárdáját, a forradalom során viharos gyorsasággal terjedő szokás szerint egy gyöngéd női kéz készítette és tűzte a „hazáért harcoló hős” mellére. Vagy maga az alezredes készítette azt már aradi várfogsága idején, s ez a különleges kialakítás magyarázata? – mindkettő megeshetett. A vitéz katona büszke volt ’48-as tevékenységére, s politikai pályára lépve is hű maradt akkori elveihez. Erről tanúskodik a tárlóban lévő harmadik kokárda. Makray László 1866-tól három cikluson át a képviselőház tagja volt, s valószínűsíthetően a választási kampányain viselhette a 48-as számjegy belehímzésével politikai hitvallását is szimbolizáló kokárdát.

Forrás: Bencze-Kovács György, Országgyűlési Múzeum

Damjanich János honvéd tábornok özvegye, Csernovics Emília már az emlékezés jegyében készíthette el a klasszikus kokárdától teljesen elütő nemzetiszínű szalagcsokrot. Az aradi vértanúkra való megemlékezések során a „nemzet özvegyeként” tisztelt hölgy ennek a viseletével fejezte ki érzéseit. Lám, ahány kokárda, annyiféle történet, annyiféle funkció és egy kis kitekintés fél évszázadnyi magyar történelemre. A kokárda, az 1848 forradalma által alkotott új nemzeti jelkép pedig legnépszerűbb szimbólumunkká vált, s mindmáig megkülönböztetett szerepe van, ünnepi események és komoly történelmi sorsfordulók során egyaránt.

Feltöltve - 2017-03-15 09:00:00.
Kategória: HÍREK, ESEMÉNYEK

Whoops, looks like something went wrong.