„A múzeumpolitika színtere változatos és izgalmas” – Interjú Feitl Írisz munkatársunkkal, aki nemrég védte meg doktori értekezését

Az Országgyűlési Múzeum történész-muzeológus munkatársa, Feitl Írisz 2018. november 19-én védte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Modernkori Magyarország Doktori Programján belül a Múzeumpolitika, múzeumirányítás Magyarországon 1945–1963 között című doktori értekezését. Interjúnkban a PhD dolgozat témaválasztását, az ahhoz felhasznált forrásokat jártuk körül. Kitértünk a vizsgált időszak periódushatárainak kirajzolódására, valamint a második világháború után hazánkban is kiteljesedő szovjet múzeumpolitika kérdéskörére, hatására a magyar intézményrendszerre. Az interjú végén Feitl Írisz a közeljövővel kapcsolatos tudományos ambícióiról, kutatási témáiról is megosztotta velünk gondolatait.

Miért esett a doktori dolgozatának a témája a magyar múzeumok, illetve a múzeumpolitika vizsgálatára?
2003-ban nyertem felvételt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar történelem szakára, majd 2006-ban az új- és legújabb kori történeti muzeológia szakra is. A muzeológia iránti lelkesedésem, illetve a történettudományon belüli érdeklődésem, az 1945 és 1990 közötti periódus volt az, amely a témaválasztást nagyban indokolta. Befolyásoló tényező volt az a tény is, hogy forrásőrző és kultúraterjesztő intézményeink közül a múzeumok egyedülállónak tekinthetők, egyszerre töltenek be tudományos, közművelődési, oktatási és gyűjteményezési - őrzési funkciót. Ezen kívül szerepet játszott az is, hogy a múzeumok politikai szerepe kevéssé feldolgozott területe a történettudománynak.

Vizsgálódásaihoz milyen forrásokat használt fel?
A téma sajátossága és korszakhatára miatt kevéssé lehetett a szakirodalomra támaszkodni. A terület feltárásában a legfőbb segítséget a hazai levéltári és múzeumi adattári dokumentumok szolgáltatták. Alapvető forrásbázisként voltak hasznosíthatók a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára irategyüttesei (Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Közoktatásügyi Minisztérium Népművelési Minisztérium és a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja több mint száz dobozból álló iratanyaga). Az állami szervek iratait egészítették ki a pártok és pártszervezetek – központi és közvetlen alárendeltségű szerveinek dossziéi. A munka alapját képezték továbbá a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Adattárában lévő Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának ügyiratai, illetve a múzeum Központi Könyvtárának legújabb kori részlegében lévő kéziratos és periodika gyűjtemény. A felsoroltakon kívül az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában is található számos – eddig feldolgozatlan, ugyanakkor értékes – dokumentum az intézményekről és a múzeumi szakemberekről. A levéltári forrásokra és szakirodalomra alapozott vizsgálatot visszaemlékezések, valamint az 1960-as években kezdő muzeológusokkal készített interjúk egészítik ki, melyek segítséget nyújtanak a folyamat árnyaltabb bemutatásában.

Dolgozatában az 1945 és 1963 közötti periódust vizsgálta. Miért éppen ezt a korszakot?
A disszertáció alapvető célja az 1945–1963 közötti periódus kultúrpolitikája egy elhanyagolt szegmensének, a múzeumpolitikának az elemzése. Vizsgálatát az is indokolta, hogy a korszakban a múzeumi szerepek megváltoztak, átértelmeződtek, a politikai irányítás megerősödött és a szakmai irányítás átalakult.

Hogyan értékeli vizsgált korszakának múzeumpolitikáját? Lehet-e egyértelmű korszakhatárokat húzni?
A múzeumirányítás fejlődésének vizsgálata során kiderült, hogy a múzeumpolitika színtere változatos és izgalmas, lehet tudományos viták fóruma, politikai játszmák helyszíne, ideológiák kifejezési eszköze – mozgástere hol kitágul, hol beszűkül. A periódushatárok is jól kirajzolódtak: 1945, a második világháború vége periódushatárnak tekinthető, nem az intézményrendszer átalakítása, hanem elsősorban a múzeumok új funkciója révén. 1949, a múzeumok életében a „fordulat éve”, az új múzeumi törvény megszületése és a centralizáció bevezetése. Ennek vetett véget 1953-ban a múzemügy átalakítása, amely egy decentraliációs folyamatot indított el. Az átalakítás 1963-ban egy újabb jogszabály megalkotásával zárult.

A második világháborút követően az országot ért műtárgyveszteség kapcsán tudna-e konkrét példát említeni?
A háború és az azt követő politikai folyamatok nem csupán soha nem látott műtárgymozgást eredményeztek, hanem sok műkincs pusztulásához és eltűnéséhez vezettek. Kirívó példa az Országgyűlési Múzeum esete. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1949. szeptember 28-i határozatával felszámolta a 27 éves múltra visszatekintő Országgyűlési Múzeumot; gyűjteményét, költségvetését és munkatársait november 1-jei hatállyal a Magyar Nemzeti Múzeumba helyezte át, azzal a megszorítással, hogy a Nemzeti Múzeum „az egész anyagot saját helyiségeibe helyezze el és lehetőség szerint, mint a magyar törvényhozás múltbéli emlékeit külön kezelje”. Ez sajnos nem valósult meg, hiszen az 1949-es felszámolás során a közel 20 000 darabot számláló gyűjtemény szétszóródott, melynek teljes rekonstrukciója mára már lehetetlen.

A múzeumpolitikában a szovjet modell átvétele milyen változásokat hozott, meddig volt az érvényben?
A szovjet modell átvételét természetesen múzeumi területen is hangoztatták, de ez 1949-ben nem valósult meg maradéktalanul, 1953-ban kezdtek jobban igazodni hozzá, vették át annak egyes elemeit. A megvalósult modell egyrészt táplálkozott a 19. századi hagyományokból, és épített is arra, nem szakított vele, másrészt megoldást keresett azokra a problémákra, amelyek a kezdetekben gyökereztek, illetve a II. világháború után kerültek előtérbe. Az 1949-ben létrehozott Múzeumok és Műemlékek Országos Központja szigorú centrális irányításán keresztül érvényesült az ágazat összefogása és az egységes szakmai igazgatási keretek kiépítése. A finanszírozás továbbra sem volt kielégítő, a gyűjteményezést és a kiállításokat azonban új alapokra helyezték. A múzeumoknak is ki kellett szolgálniuk a hatalom ideológiai elvárásait. A muzeális intézmények megítélése kezdetben inkább mennyiségi, mint minőségi mutatók alapján folyt. Az ágazati vezetők igyekeztek a szakmai minőség bizonyos fokát fenntartani, ami néha a politikai mérce rovására ment. Így történt ez a kiállítások esetében is, amelyek politikai töltete sokszor nem volt a hatalom képviselői részére megfelelő. A kiállításoknak, mint a múzeumok legfőbb ideológiai tevékenységének kritikája kardinális kérdés volt, a tárlatok tartalmi és kiviteli vizsgálatai végigkísérték a korszakot. A szovjet modell követésének kényszere a rendszerváltozásig tartott.

Dolgozatában kitér a vidéki múzeumok periférikus jellegére Budapesthez képest. Miben nyilvánult ez meg?
Az országos és vidéki múzeumok közötti szakadék, és általában véve a vidéki múzeumok helyzete 1945-től kezdve problémát jelentett. Ugyanakkor ez a kérdés a 19. század végétől állandóan napirenden volt; kezdetben a szakmai lemaradás az országos intézményekhez képest, majd a szakemberhiány és a folyamatos forráshiány tekintetében, végül a szakmai irányítás elvesztése kapcsán. A kezdeti erőteljes centralizáció nem, majd a tanácsi kezelésbe vétel sem segített minden vidéki múzeum helyzetén. Hosszabb távon a megyék egyenetlen fejlődése és az ebből fakadó eltérő finanszírozás a múzeumi szervek között is különbségek kialakulásához vezetett.

Az elkövetkező időszakban, a tudományok doktoraként mely kutatási témákra kíván fókuszálni?
Elsősorban az Országgyűlési Múzeum 1956. október 25-i Kossuth téri sortűzzel foglalkozó kutatás során feltárt eredményeket szeretném publikálni. A projekt még zajlik, de reményeink szerint a kutatás 2019-ben eljut arra a szintre, hogy sortűz körülményeit az eddigieknél teljesebb módon rekonstruálhassuk és forráskötetben megjelenthessük. Szeretnék foglalkozni hivataltörténeti kutatással is, különös tekintettel az 1945 utáni eseményekre és azokra a dolgozókra, akiket 1949-1950-ig méltatlanul eltávolítottak állásukból. Ezen kívül részt veszek a Tisza Kálmán kutatócsoport munkájában, amely többek közt az egykori országházi galériák sorsával is foglalkozik, amely összefüggésbe hozható az Országgyűlési Múzeum történetével, illetve közel áll a doktori disszertációm témájához.

Feitl Írisz

Feltöltve - 2018-11-21 14:30:00.
Kategória: HÍREK