A Himnusz nyomában

A magyarságnak a 19. századig nem volt önálló nemzeti himnusza, a Monarchia időszakában az osztrák himnusz csendült fel hivatalos események alkalmával. A katolikus magyarság a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga, míg a reformátusok a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. zsoltár) kezdetű éneket énekelték. Népszerű volt ugyanakkor a Rákóczi-nóta is, melyet Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésített.

A Himnusz eredeti kéziratát Kölcsey saját kezű aláírásával ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Forrás: oszk.hu

Kölcsey nagyszerűségét mutatja, hogy olyan művet alkotott, amely nem sértette – de nem is kedvezett – egyik vallási felekezetnek sem, ezáltal a vallási ellentétekkel áthatott 19. században minden magyarhoz egyformán szólt. Szövegére – például Bendegúzra, Attila hun vezér apjára visszautalva – hasonló érzelmi kötődéssel reagálhattak protestánsok és katolikusok egyaránt. Ahogyan arra Kulin Ferenc irodalomtörténész a magyar kultúra napján a Magyarság Házában tartott előadásában rávilágított, Kölcsey „titka” műveltségén és tudásán kívül érzékenységében és tapintatában rejlett. A himnuszok többségét a dicső múlt felidézése, azok közül is főként a katonai erények hangsúlyozása jellemzi. A magyar Himnusz mindezektől eltér: voltaképpen ima, fohász, amelyben a szerző mintegy közvetítő szerepet tölt be.

A művet 1844-ben Erkel Ferenc zenésítette meg. Az országgyűlés 1903-ban fogadta el a törvényjavaslatot, mi szerint „Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”. A törvényjavaslatot azonban I. Ferenc József nem szentesítette, így az sosem lépett hatályba. A Himnuszt csak az 1956-os forradalom harmincharmadik évfordulóján, 1989. október 23-án kihirdetett 1989. évi XXXI. törvény 75. §-ával iktatták be a magyar jogrendbe. A 2012. január 1-jén életbe lépett Magyarország alaptörvényének preambuluma a Himnusz mai helyesírású első sorával kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart!”

Feltöltve - 2016-01-22 13:53:00.
Kategória: HÍREK