Hónap eseménye - október

166 éve, 1849 októberében végezték ki az első népképviseleti országgyűlés vértanúit.


Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően a megtorlás kiagyalói egyszerre akartak bosszút állni, megfélemlíteni és elrettenteni. A bosszúállás jelleg október 6-hoz köthető, amikor célzatosan, előre megtervezett időpontban és módon végezték ki gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt és a nemzettudatunkban aradi vértanúk néven számon tartott 13 katonai vezetőt – pontosan a bécsi forradalom során meglincselt Latour belügyminiszter halálának első évfordulóján. A megtorlásnak azonban az október 6-i mártíroknál jóval több áldozata volt, s a korabeli magyar társadalom majd mindegyik rétegére kiterjedt.
Ez sajátos módon leginkább két hivatást érintett, a fegyveres harcot szervező katonákat, és a kormány rendelkezéseit kihirdető papokat. Utóbbi kifejezetten a lakosság megfélemlítését célozta.
A politikusok közül előre kigondolt tervek szerint választotta ki áldozatait a hatalom, amellyel „üzent” az egyes rétegeknek. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök törvénytelen perével a „törvényesített” forradalmat kívánta pellengérre állítani, kivégzésével pedig a hazafias érzésű arisztokráciát igyekezett megfegyelmezni. Perényi Imre báró az országgyűlés felsőházát, Szacsvay Imre jegyző a képviselőházat, Csány László miniszter a kormányt képviselte a mártírok sorában, báró Jeszenák János kormánybiztos pedig a vidéket mozgósító országgyűlési tagot szimbolizálta. A Pesten október 6. és 24. között végrehajtott kivégzések az aradi vértanúkkal együtt alkotják azt a „mártírkoszorút” nemzeti történelmünkben, amely a megfélemlítés helyett sokkal inkább a dacot és a ’48-as értékek melletti kiállást erősítette, de amely emlékezetünkben sajnálatosan elhalványult az aradi vértanúk mellett. Ezért villantjuk most fel néhány sorban életpályájukat.


Batthyány Lajos gróf (1807–1849) a sárvári választókerület képviselője

Kifejezetten a bécsi udvart támogató, nagybirtokos arisztokrata család tagjából vált a magyar polgári átalakulás alapjait lerakó első felelős magyar kormány fejévé. Az udvar haragját már a reformkori országgyűlések időszakában a fejére vonta azzal, hogy a felsőtáblán körülötte alakult ki a főrendi ellenzék.
1848 márciusában nem is volt kérdéses, hogy ő legyen az új politikai rendszer végrehajtó hatalmának a vezetője. Megingás nélkül ragaszkodott az önálló magyar politikai irányvonal kialakításához és a népképviseleti parlamentarizmus működtetéséhez, ugyanakkor nem kívánta az ország birodalomhoz fűződő kötelékeit elszakítani. Utóbbi törekvésének ellehetetlenülését érzékelve október 2-án lemondott miniszterelnöki tisztségéről, majd mandátumát is visszaadta. Választói azonban továbbra is ragaszkodtak személyéhez, és közakarattal ismét országgyűlési képviselővé választották. December végétől újra részt vett az országgyűlés munkájában.
1848 januárjában tartóztatták le a császári hatóságok. Hosszan húzódó hadbírósági pere augusztus 30-án zárult halálos ítélettel. Haynau megerősítette az ítéletet, s október 6-ra rendelte el a végrehajtását.

Csány László (1790–1849) a keszthelyi választókerület képviselője

Középbirtokos nemes, a zalai reformellenzék vezéralakjaként vezette a Deák Ferenc diétai követté választását eredményező korteskedést. 1847-től az Ellenzéki Kör tagja, részese a március 15-i pesti forradalomnak. 1848 nyarától királyi biztosként a Dél-Dunántúlon szervezte a Jellasiccsal szembeni védelmet, majd a feldunai hadsereg mellé rendelt teljhatalmú országos biztos lett. 1849. január végétől Erdély főkormánybiztosa, majd a Szemere-kormány közlekedés- és közmunkaügyi minisztere.
Világosnál Görgei csapataihoz csatlakozva esett fogságba, s szeptemberben Pesten állították hadbíróság elé.
Október 10-én az Újépület előtt végezték ki.


Jeszenák János báró (1800–1849) a felsőház tagja

Vagyonos nagybirtokosként a reformországgyűléseken Széchenyi baráti köréhez tartozott, majd a felsőtábla főrendi ellenzékéhez csatlakozott.
Elsősorban a szólásszabadság és a közteherviselés érdekében tevékenykedett.
1848-ban Nyitra vármegye főispánja lett, majd kormánybiztosként, Lipótvár magyar oldalon való megtartásában és a komáromi erőd ellátásában jeleskedett.
1849. április végétől Nyitra és Pozsony vármegyék kormánybiztosaként a közigazgatás újjászervezését és a terület erőforrásainak a honvédelem érdekében történő mozgósítását látta el. Világosnál esett fogságba, majd pesti hadbírósági pere nyomán Csány Lászlóval együtt végezték ki 1849. október 10-én.
A csehszlovákiai magyarság mártír politikusának, gróf Esterházy Jánosnak a dédapja.


Perényi Zsigmond báró (1783–1849) a felsőház másodelnöke

Vagyonos nagybirtokosként is az országgyűlési sérelmi ellenzék tagja volt Bereg vármegye diétai követeként, majd a reformországgyűlésben a főrendi reformerek egyik legtevékenyebb tagjaként ismerték. Ugocsa vármegye főispánja, elismert tudású közigazgatási szakember és bíró volt.
1848 nyarától az országgyűlés felsőházának másodelnöke, szeptember végétől folyamatosan vezeti az üléseit. 1849. október 3-tól az ideiglenes kormány szerepét ellátó Országos Honvédelmi Bizottmányba delegálja a felsőház. 1849 nyarától a legfőbb igazságszolgáltatási fórum, a Hétszemélyes Tábla elnöke.
Világosnál esett fogságba, Pesten hadbírósági per során ítélték halálra. 1849. október 24-én végezték ki.


Szacsvay Imre (1818–1849) Nagyvárad képviselője, a képviselőház jegyzője

Vagyontalan kisnemesi család sarja, a bihari szabadelvű ellenzék tagjaként kapcsolódott be a politikába. Mint Nagyvárad képviselője került be a népképviseleti országgyűlésbe, ahol Kossuth egyik legbizalmasabb híve volt. A Debrecenbe költöző képviselőház jegyzőjévé választotta. Nemcsak aláírója, de megszövegezője is volt a Függetlenségi nyilatkozatnak az erre a célra választott öttagú országgyűlési bizottság tagjaként.
A bujdosó képviselőt Biharban fogták el, Pestre szállították, és hadbírósági perben ítélték halálra. A Függetlenségi nyilatkozatot szintén aláíró Perényivel együtt végezték ki 1849. október 24-én.

Feltöltve - 2015-10-06 15:55:00.
Kategória: HÍREK, ESEMÉNYEK