Kávéházak egykor és ma

112 éve nyílt meg a Nádor utca 31–33. szám alatti Országház Kávéház, amely a tér legelső és legismertebb vendéglátóhelye volt. A Gárdonyi József tulajdonában lévő üzlet 1905. augusztus 18-án, Ferenc József magyar király születésnapján nyitotta meg kapuit.

Kezdetben a közeli Tőzsdepalotában működő Upor kávéház népszerűsége miatt gyenge vendégforgalmat produkált az Országházhoz legközelebb eső vendéglátóhely, pedig „külön kombinált képviselő-reggeliket” is kínált. Forgalma akkor lendült fel, amikor 1912-ben az Országházból az ellenzéket karhatalommal távolították el. A kizárt képviselők itt gyülekeztek, tanácskoztak és szervezték tiltakozó akcióikat. Az újságok „fiókországháznak” nevezték, és a hely egyre több kíváncsiskodót is vonzott, akik élőben szerették volna látni a „politikacsinálást”. Lenkey Gusztáv vezetésével az országházi tudósítók is ide tették át a főhadiszállásukat.

Fokozatosan ide szoktak a Keleti Akadémia, a Földművelési és Igazságügyi Minisztérium, a Kereskedelmi és Ügyvédi Kamara, a Kúria és a Tábla emberei. Mindennapos vendég volt Ady, Ambrus, Osvát, Ignotus, egy időben három lapot szerkesztettek itt: a Szerdát, a Nyugatot és az OMKE-t. Még aktív miniszterek is bejártak, pedig ez ritka látványosság egy kávéházban. Délutánonként a lipótvárosi hölgyközönség zsúrozott a helyiségben.

Miután 1919-ben a román csapatok megszállták az Uport is, széthordták a berendezését, így az ottani kávéház kényszerűen megszűnt. Ekkor a tőzsdések is átszoktak az Országház kávéházba, ám ez nem járt a forgalom növekedésével, hiszen az üzletemberek döntően csak üzleteltek és nem fogyasztottak. A kávéház hamarosan kétes hírnévre tett szert. A Tőzsde közelségét is kihasználva jól ismert zugtőzsdeként működött. A rendőrség rendszeresen ismétlődő razziákkal próbálta meggátolni az itteni „magánforgalmat”, vagyis a valutázást.

Gárdonyi kényszerűen bevezette a belépési díjat, majd amikor ez sem hozta meg a remélt eredményt, időnként bezárta kávéházát, mint 1923 februárjában, hogy így szoktassa el a hívatlan vendégeket. 1923 augusztusában egy nagyobb razzia következményeképp ismét bezárták a kávéházat, és azonnal megindultak a tárgyalások, hogy a tőzsde átvegye a helyiséget irodái számára. Az eredménytelen tárgyalást követően a tulajdonos a következő feliratot rakta ki: „Átalakítás miatt zárva. Tíz nap múlva újra megnyílik a kávéház, a tulajdonos azonban semmiféle magánforgalmat nem fog megtűrni”. Mivel Gárdonyi valóban igyekezett betartani ígéretét, elmaradtak a vendégek, így végül 1923 szeptemberében mégis kénytelen volt eladni a tőzsdének a díszes csarnokú épületrészt.

1923. október 20-án a kávéházat végleg bezárták és megkezdték átalakítását, de a gazdasági pangás miatt végül nem költöztek be az irodák, és helyén újranyílt az Országház „Café-Restaurant” 1924 szeptemberében. Ezt követően tulajdonosai sűrűn váltották egymást: 1927–32-ben a Kávéházüzem Rt., majd annak csődjét követően 1932–33-ban Molnár Sándor a tulajdonos. 1933-ban azonban már ugyanazon a címen megtaláljuk az Unió kávéházat is, így ez lehet az utóbbi intézmény alapítási ideje.

Ma a Kossuth Lajos tér 10-es szám alatt a Szamos kávézó és cukrászda várja vendégeit
Forrás: Bencze-Kovács György, Országgyűlés Hivatala

A Kossuth tér 10. (vagy Nádor u. 38.). szám alatt álló, 1929-ben átadott épületben nyílt meg 1935-ben az Országház kávéház, melynek tervezője Gerő István volt.

A kávéház 1935–1941 között a Negocia Kereskedelmi Rt. tulajdonában állt. A vendéglátóhelyet gyakran összekeverik a fent említett Országház Kávéházzal, ami ekkorra már megszűnt működni. A második világháborút követően később itt nyílt meg a 2012-ben bezárt Parlament Café, amely egybenyitható volt a 9. szám alatt kialakított házasságkötő teremmel.

Ma a Kossuth Lajos tér 10-es szám alatt a Szamos kávézó és cukrászda várja vendégeit.

A Kossuth tér 18. alatt, a Biarritz-ház földszintjén a Café Smúz
Forrás: Bencze-Kovács György, Országgyűlés Hivatala

A Kossuth Lajost tér 18. szám alatti újonnan elkészült ház Duna-parti sarkán nyitotta meg 1938. június elején a francia üdülőhely után Biarritz nevet viselő kávéházát Tihaméry Kálmán kávés, aki egyébként előzetesen Caffe de Bois néven tervezte a nyitást. A kiváló panorámával rendelkező, modern kialakítású kávéház gyorsan népszerűvé vált. A kávéház terveit Forgó Gábor építész és Keller József mérnök készítette. Belsőépítészeti megoldásait tekintve megemlíthetjük a pesti kávéházakra alig jellemző galéria kialakítását is. A kávéház nyitottságát erősítette, illetve a beltér és a terasz kapcsolatát közvetlenebbé tette, hogy a belső teret és az utcát egy olyan háromosztatú ablaktábla választotta el, melynek alsó harmada felhúzható volt.

A hely átvészelte az ostromot, és 1945 áprilisának végén már üzemelt, így az elsők között nyitott meg újra, azonban 1948 májusában anyagi nehézségekre hivatkozva bezárták.

A kávéház eredeti helyén ma bankfiókot találunk, illetve néhány évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Café Smúz.

A Balassi Bálint utcára néző Biarritz Étterem és Kávézó
Forrás: Bencze-Kovács György, Országgyűlés Hivatala

Az épület Balassi utcai oldalán 1995-ben nyitottak egy Biarritz nevű éttermet, amely próbálja az eredeti intézmény hagyományait megőrizni és továbbvinni.

Az Elysée Bistro és Kávéház a Kossuth Lajos tér 13. szám alatt
Forrás: Bencze-Kovács György, Országgyűlés Hivatala

A Kossuth tér 13–15. szám alatti kávéháznak helyet adó épület a Magyar Állami Kőszénbánya Rt. Nyugdíjintézetének 1928-ban Málnai Béla tervei alapján elkészült székháza volt. Már az építkezésnél figyelembe vették, hogy a térre néző oldalon egy két szintet elfoglaló kávéházat akartak létesíteni, de kezdetben nem akadt megfelelő bérlő, mivel a vállalkozók a környéket kávéházi élet szempontjából nem tartották még alkalmasnak. Így eleinte a helyiségekbe a Bauxit Rt. irodái kerültek. 1929-ben azonban végül Gönczy János vendéglátós megnyitotta a rövid időn belül nagy népszerűségnek örvendő és Lipótváros legelegánsabb kávéházának számító Cafe Monico nevű helyiségét. Hamarosan maga mellé vette testvérét, a szintén vendéglátós Istvánt is. 1930-ban Gönczy Istvánnak felajánlották az országházi büfé vezetését, aki ezt azzal a feltétellel vállalta el, hogy az országházi pincében egy magyaros éttermet nyithat, amelyet nagy sikerre is vitt. A két üzletre felvett kölcsönök miatt azonban bedőltek a vállalkozások, így a hitelezők kielégítése érdekében 1932. április 26-án a Monicóban a berendezés egy részét elárverezték, miközben a vendéglátás egy pillanatra sem szünetelt és az árverésen elkelt bútorokat az országházi vendéglőből pótolták. Az év folyamán azonban egymást érték az árverések, majd a villanyt is kikapcsolták, így végül augusztus elején kénytelenek voltak bezárni a helyet.

A harmadik Gönczy-testvér, László a MÁK-palotában található Monico ikerhelyiségét bérelte ki és és nyitotta meg egy elegáns tánchelyiséget is magában foglaló Elysée nevű kávéházát 1931 decemberében. Az üzletet szintén hitelből rendezték be, így Gönczy a megnyitást követő három hónap múlva már pénzzavarba került, kivásárolták a kávéházból, de üzletvezetőként tovább dolgozhatott. Azonban az Elysée erős versenyt indított a szomszédban lévő konkurens Monico ellen és Gönczy elkeseredésében 1932-ben többször is öngyilkosságot kísérelt meg.

A kávéházat bezárásáig a Fővárosi Kávéház és Vendéglő Rt. működtette, átvéve a Monicót is. A kisebb, Kozma Lajos által tervezett és a Cafe Monicót felváltó Elysée kávéház újdonsága volt, hogy amerikai és francia minták alapján elhagyták a kasszírnő helyét, helyette bárpultot állítottak fel, s mögötte – a mai korban már megszokott módon – egy tükörfal előtt sorakoztak az italok, poharak és a kávéfőző gép, amelyek „egy eleven, érdekes és a kávéházhoz szervesen tartozó organizmus képét adják”.

Miután a Bauxit Rt. átköltözött saját palotájába, 1938-ban lehetőség nyílt Málnai Béla tervei alapján az épület bal oldalán a kávéház további bővítésére, így már a teljes utcafronton szolgálhatták ki a vendégeket. A kávéházban külön bridzsterem is működött, esténként pedig dzsesszzenére lehetett táncolni.

Az Elysée mellett 1945 májusában az amerikai misszió kérésére nyílt meg az Allied Club, amelynek a „választékos ízléssel berendezett, kellemes helyiségében a legfinomabb étel- és italkülönlegességek mellett kellemes hangulatot varázsol a dzsesszmuzsika a külföldi vendégek részére”, de a helyiséget természetesen magyarok is látogathatták. A kávéházat a kereskedelmi és szövetkezetügyi miniszter 6933/1949. II. 2. számú rendeletével számoltatta fel.

Később az Országház étterem nyílt meg az Elysée helyén, majd egy átépítést követően 1966. szeptember 9-én, a Bolgár Népköztársaság felszabadulási ünnepén adták át a Szófia éttermet. A helyiséget bulgáriai glojáni márvánnyal burkolták és bolgár művészeti tárgyakkal díszítették.

Az Elysée végül több évtized után visszatért a felújított Kossuth térre.

Feltöltve - 2017-08-18 08:00:00.
Kategória: HÍREK