„Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak!”

Kéthly Anna 1889. november l6-án született Budapesten. Édesapja a Ganz-gyár gépésze és villanyszerelő szakmunkása volt, édesanyja 14 gyermeket hozott világra. Bár kitűnő tanuló volt, 15 éves korától neki is dolgoznia kellett. Polgári iskoláját a munka mellett fejezte be, ezután gyors- és gépírói, valamint könyvelői képesítést szerzett.

1905-től először a Tolnai Világlapjánál, majd a Révai Lap- és Könyvkiadónál helyezkedett el. Édesapja 1913-ban Kassán kapott állást, így a család oda költözött. Itt 1916-ban belépett a Magyarországi Magántisztviselők Országos Szövetségébe (MMOSZ), 1917-ben pedig a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP). 1918 januárjában elvállalta az MMOSZ-ben a titkárság vezetését, s a fővárosba költözött. Részt vett a Nőmunkás szerkesztésében és a nőmozgalom szervezésében. 1922-ben az MSZDP – későbbi SZDP – színeiben, 33 évesen indult el a nemzetgyűlési választásokon, ahol egyedüli nőként, valamint legfiatalabb képviselőként került be a parlamentbe.

Kiemelkedő volt újságírói munkássága. Számos cikke jelent meg a Népszavában, a Világosságban és más lapokban, utóbbinak főszerkesztője is volt. Fő témái a nemzetközi helyzet, a háború és béke kérdése, valamint az antimilitarista mozgalmak voltak. Határozottan elítélte Magyarország második világháborúba való belépését, szókimondó beszédei miatt pedig többször kapott halálos fenyegetéseket. Mikor egy barátja figyelmeztette a veszélyre, Kéthly így válaszolt: „Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak!”

Több társadalmi szervezetben vállalt tagságot, köztük a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal nő- es gyermekmunka-bizottságában, az Országos Köznevelési Tanácsban, valamint a Magyar Vöröskereszt társelnöke is volt. Az SZDP és a Magyar Kommunista Párt (MKP) fúziójának egyik legharcosabb ellenzőjeként 1948 februárjában 41 társával együtt kizárták a pártból. Az Államvédelmi Hatóság előbb figyeltette, majd 1950. június 9-én letartóztatta.

Három és fél év vizsgálati fogság után 1954 januárjában került sor a nem nyilvános tárgyalására, ahol életfogytiglani börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Még abban az évben felülvizsgálták ügyét, így november 19-én szabadult.

A forradalom idején, 1956. október 30-án került sor Nagy Imre és a szociáldemokraták, így Kéthly Anna személyes találkozójára. Kéthly Anna külön kérése volt, hogy nyugatra is kiterjedő érvényes útlevelet kapjon, mert Bécsben tanácskozni akart a nyugati testvérpártok vezetőivel. Így húgával együtt november 1-jén útnak indultak, Nagy Imre november 2-án távollétében államminiszteri rangban vonta be a kormányba. November 4-én, bécsi tartózkodása alatt értesült a szovjetek bevonulásáról, így többé nem tért vissza Magyarországra. New Yorkba utazott, ahol az ENSZ magyar bizottságában részt vett a forradalomról szóló jelentés elkészítésében. 1957. május 3-án az Európa Tanács Európa-díjjal tüntette ki, amellyel a béke és a békés Európa megteremtése körül végzett tevékenységét méltányolta. 1957-ben a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács elnöke, 1963-ig a londoni Népszava főszerkesztője. Kéthly Anna 1976. szeptember 7-én, tüdőembólia következtében vesztette életét a Belgiumban. Budapest több pontján is emléktáblát avattak róla. Párttársa, Böhm Vilmos a magyar politika Jeanne d’Arcjának nevezte. Hamvait tartalmazó urnát 1990. november 3-án helyezték el a Rákoskeresztúri köztemetőben.

1994. július 7-én a Legfelsőbb Bíróság korábbi ítéletét semmissé nyilvánította, emlékének megőrzésére alapítványt hoztak létre.


Feltöltve - 2015-11-27 14:00:00.
Kategória: HÍREK