Negyven évvel ezelőtt tért haza a magyar államiság szimbóluma, a Szent Korona

Forrás: Wachsler Tamás

A több mint ezer esztendős ereklyét, a magyar államiság és a magyarság szimbólumát, a Szent Koronát negyven évvel ezelőtt, 1978. január 6-án szállították vissza Magyarországra.

A Szent Korona viszontagságos történetében az utolsó nagy megpróbáltatásra a második világháború idején került sor. 1940 júliusától a koronázási jelvények szálláshelyéül több alkalommal a budai vár alatt kiépített óvóhelyrendszer szolgált. A Magyarországra, és mindinkább Budapestre súlyos harcokat hozó 1944-es esztendő második felétől már folyamatosan ezen a szükséghelyen őrizték a Szent Koronát is tartalmazó koronaládát. Az országos koronaőrök, báró Perényi Zsigmond és báró Radvánszky Albert egyre időszerűbbnek érezték a koronázási ékszerek biztonságosabb elhelyezését. 1944. október 10-én – többszöri tanácskozást követően és számos lehetőséget megfontolva – úgy döntöttek, hogy a Szent Koronát többedmagukkal a koronaőr-laktanya szenespincéjébe viszik, és ott egy ételhordó dobozba helyezve elássák. A korona egészen november 4-ig ezen a kevesek által ismert helyen nyugodott.


Miután Szálasi Ferenc a nyilas hatalomátvételt követően „nemzetvezetői” esküt tett a Szent Koronára, azt a többi koronázási jelképpel együtt – az előrenyomuló szovjet csapatok elől – Veszprémbe, Kőszegre, majd onnan Velembe vitték, immár a Szent Jobbal kiegészülve.
Szálasi utasítására 1945. március 28-án Kőszegen keresztül külföldre, az akkori németországi (ma Ausztria) Mattsee városába szállították az ereklyéket. A koronázási palástot és a Szent Jobbot a város plébánosára bízták, aki azonban a Szent Korona őrzésére már nem vállalkozott. Így a koronát, a jogart és az országalmát Szálasi utasítására egy benzineshordóban elásták a Mattsee-i tó partjától nem messze húzódó lövészárokba.


Az amerikaiak hosszas kihallgatások után szereztek tudomást a koronázási jelvények hollétéről. Kiásásuk után előbb a frankfurti Deutsche Reichsbankba, majd 1951-ben az Egyesült Államokba szállították azokat. Magyarországnak ekkor (1945-ben) csak a Szent Jobbot adták vissza.


A hidegháború első évtizedeiben Washington rendszerint elutasította a magyar kormány kéréseit a koronaékszerek visszaszolgáltatására. A magyar–amerikai viszony az 1970-es évekre enyhült annyira, hogy a hazaszállításról újból tárgyalni lehessen. 1976-ban az Amerikai Egyesült Államokba látogató Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes ígéretet kapott Gerald Ford elnöktől a magyar állami jelképek helyzetének felülvizsgálására. 1977-ben a mély vallásosságáról is ismert James Carter foglalta el az amerikai elnöki széket, aki pedig ténylegesen a koronázási jelvények visszaadása mellett foglalt állást.

Az átadást az Egyesült Államok feltételekhez szabta: az átadásnak ünnepélyesnek kell lennie, ragaszkodtak a koronaékszerek nyilvános kiállításához, valamint diplomatikus udvariassággal javasolták, hogy Kádár János pártfőtitkár ne legyen jelen az eseményen. Ez utóbbi feltételt Kádár kedvezőtlen megítélése, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében játszott szerepe indokolta.
Az ünnepélyes átadásra 1978. január 6-án került sor az Országház kupolacsarnokában. A Szent Koronát és a többi koronázási ékszert James Carter elnök képviseletében Cyrus Vance külügyminiszter adta át a magyar küldöttség tagjainak. Az ünnepségen elhangzott az amerikai és a magyar himnusz, valamint – zárásként – a sokáig tiltott Szózat is.


A koronázási jelvényeket az ezredfordulóig a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki. 1999. december 21-én az Országgyűlés elfogadta a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvényt. Ennek értelmében a Szent Koronát a jogarral, az országalmával és a karddal együtt 2000. január 1-jén az Országház kupolacsarnokába szállították, ahol ma is megtekinthető.

Feltöltve - 2018-01-05 14:19:00.
Kategória: HÍREK, ESEMÉNYEK