A vörösterror nyomában

Túszok és rejtélyek, foglyok az Országházban. Mi történt valójában a Tanácsköztársaság rémuralma alatt? Hogyan működött a Politikai Nyomozó Osztály a parlament épületében? Megjelent a Nemzet Főtere Könyvek sorozat első kötete, B. Müller Tamás: Vörösterror az Országházban, 1919 című műve.

A Magyarországi Tanácsköztársaság 133 napjának története nem tartozik a rendszerváltást követő magyar történetírás legkutatottabb területei közé: legutóbbi átfogó monografikus feldolgozása több mint négy évtizede született. B. Müller Tamás művének elsődleges célja, hogy hiánypótló munkaként, hangsúlyosan Országház-központú vizsgálati szempontok alapján tárja fel a Tanácsköztársaság politikai rendőrségének működését, egyúttal emléket állítva az 1919-es vörösterror országházi áldozatainak. A szerző kutatási eredményei nemcsak egy újabb helyszínnel, hanem számos új információval és értelmezési szemponttal is hozzájárulnak a Tanácsköztársaság és az Országház legendákkal övezett, 1919. évi történetének árnyaltabb megismeréséhez.

1919. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltása után a Forradalmi Kormányzótanács hozzálátott a diktatúra karhatalmi alakulatainak felállításához: a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának kizárólagos feladata a Tanácsköztársaság megdöntésére irányuló mozgalmak feltárása és elfojtása lett. A szervezet Korvin Ottó vezetése alatt az Országház főrendiházi szárnyában rendezkedett be. Ugyanezen időszakban hozta létre Cserny József a Lenin-fiúk néven hírhedtté vált több száz fős terrorosztagát is, melynek célja a Tanácsköztársaság vezetőinek védelme és az ellenforradalminak ítélt mozgalmakkal és személyekkel szembeni fellépés volt. Cserny József, Kun Béla javaslatára 40-50 legmegbízhatóbbnak tartott emberével 1919 áprilisának végén beköltözött az Országházba, mint a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának V. alosztálya. Az Országház termeiben számos politikai túszt és ellenforradalmi cselekmények vádjával letartóztatott személyt tartottak fogva. A Lenin-fiúk által elkövetett kegyetlenségekről már a kortársak körében is számos szóbeszéd és legenda terjedt el.

A Vörösterror az Országházban, 1919 című könyv tartalmilag két jól elkülönülő egységből áll. Első része egy tudományos szempontok szerint megírt tanulmány keretében mutatja be a politikai nyomozó szerv kialakulását, Országházba költöztetését és működését, hangsúlyt fektetve a politikai foglyok körére, valamint a diktatúra bukását követő igazságszolgáltatási számonkérések történetére is.

A kötet második része egy több szövegtípusból álló forrásközlés. A források felölelik az 1919 őszén megindult kommunista számonkérések rendőrségi és igazságszolgáltatási levéltári dokumentumait, a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának fennmaradt levéltári iratait, valamint az egykori áldozatok két világháború között kiadott visszaemlékezéseit is. A forrásközlés esetében egy válogatásról van szó, melynek legfőbb célja az országházi eseményekre vonatkozó levéltári források és memoárok részleteinek bemutatása. Mindezek mellett egyes források tartalmaznak olyan részleteket is, melyek tágabb összefüggésekbe helyezik a bemutatott tematikát, mint például Cserny József és Korvin Ottó büntető törvényszéki kihallgatási jegyzőkönyvei. A kötet az események szempontjából releváns személyek életrajzi lexikonjával egészül ki. A könyv az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága szakmai programjának keretében a Nemzet Főtere Könyvek sorozatában jelent meg.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából 2016. február 25-én Kövér László, az Országgyűlés elnöke emléktáblát avatott az Országházban a Tanácsköztársaság idején fogva tartott áldozatok tiszteletére.

Feltöltve - 2016-03-21 18:00:00.
Kategória: HÍREK