BÁLINT JÁNOS

BÁLINT JÁNOS
(1930–) 1956-ban a Kohó- és Gépipari Minisztérium dolgozója

Másnap, 26-án reggel gondoltam egyet, és mielőtt a Minisztériumban bementem volna – 26 évesen meggondolatlanul -, elmentem a Parlament előtti térre.

Akkor már nem lőttek, de 30-40 páncélos még ott állt, csatárláncban. Némaságba burkolózva, behúzva a tető, sehol egy alóla kikandikáló parancsnok.

A Parlament felől nézve, a bal oldali saroktól, átlós irányban mentem át a téren. Amit én ott láttam, még azok után is, hogy előző nap elvitték a halottakat, az valami iszonyat volt. Állkapocs-darabok, végtagmaradványok, ruhadarabok, cipők, kesztyűk, réklicskék – és mindez csupa-csupa vér… Ott hevertek még, a téren.

Én - egyedül - háttal álltam az orosz páncélosok ágyúcsöveinek, de végignéztem jobbra és balra. Mindig arra gondoltam, hogy no, most fognak a hátamban lőni egy sorozatot. Mert aki ezt látja, az nem maradhat életben: tanúnak. Akkor már se visszamenni, se elfutni nem lehetett. Azt végiggondoltam magamban, hogy futni nem szabad, mert akkor… És mentem, egyre gyorsuló lélegzettel a téren. Az utolsó métereket már nem bírtam tovább, rohanni kezdtem, amikor megláttam az első kapualjat, ahová bemenekülhettem.
Nem lőttek utánam.
Én ezt láttam a Parlament előtti téren, 26-án reggel.

Üzenet a barikádokról. – Bp.: FSP Literátor DTP Nyomda Kft., 1993.