BŐZSÖNY FERENC

BŐZSÖNY FERENC
(1931 - ) rádióbemondó, beszédtechnika-tanár

Piri konferálta fel Nagy Imrét, nem sokkal utána tudtuk meg, hogy van egy ellenkormány. De kik? Kádár?! Két napja még itt volt bent, karon fogva járkált Nagy Imrével. Huszonöt éves voltam akkor, és csak egykét hónapja rádiós. Jöttek az oroszok, be az épületbe, és leállították az adást.

Emlékszem, ahogy az egyikük ráfogta a Kalasnyikovját a királynői megjelenésű Székely Erzsire. Rám is rám fogta egy másik, egy egészen fiatal, akinek remegett a szája, és azt kérdezte, „fasisztü” vagyok-e. Akkor már Szolnokról ment Kádárék adása, minket végül elengedtek. Mentünk át a Kossuth téren a tankok között. Mentünk haza.

Szólt a rádió: két hangon a forradalomról – interjú Debrenti Piroskával és Bőzsöny Ferenccel – Nők Lapja, 2015. október 20. - részlet

Még 24-én délután felhívott az akkori osztályvezetőm, Vészits Ferenc, Móra Ferenc unokája, hogy Feri, készülj, a parlamenti stúdióba megyünk, és felveszünk útközben. Lehetőleg hozz magaddal élelmet, akár többnapit. Ő Budán lakott, mi pedig a Józsefvárosban. Úgy tervezték, hogy átjönnek a Petőfi hídon, és a Nagytemplom utcában felvesznek. Mondom, Feri, vigyázz, mert itt a Kilián környékén nemhogy az autókat, a harckocsikat is kilövik! Azt mondja, megpróbálunk érted menni. Neki arról, hogy itt milyen hevességű a harc, fogalma nem volt Budán.

Lenn szobroztam egy darabig, majd elunva a várakozást – hűvös is volt –, visszamentem. Újra szól a telefon, hogy visszafordultak, mert nem tudtak továbbjönni a lövöldözésben, próbáljak gyalog eljutni a Parlamentbe. Hát én elindultam... A Práter utcában is vigyázni kellett, mert ezekben a hosszú utcákban hosszában lőttek: a Körúton is kilőtték azokat a házakat, amelyek a Tűzoltó utcával, Práter utcával, Nap utcával szemben voltak, mert ezeken az utcákon jöttek a harckocsik, és szemben is lőttek, így ezeket a házakat eltrafálták mindenütt. A Baross utcán már nem mertem átszaladni a lövöldözés miatt – visszamentem, és újra hívtam őket, mert megadták már a parlamenti telefonszámot, úgyhogy én a Parlamenttel mindennap összeköttetésben voltam, de otthon maradtam. 25-én is otthon voltam, amikor híre jött a parlamenti sortűznek. Kétmenetes sortűz volt, és rémeket meséltek. Felhívtam őket, emlékszem is a kollégára, Besnyő Gyurinak hívták, vele beszéltem. A Parlament hatalmas, védett épülettömbjében, az északi szárnyhoz közel volt az ideiglenes stúdió, ahonnan telefon- vonalon ment a műsor Lakihegyre. Ezek ott benn szinte semmit nem észleltek. Hallották, hogy volt valami lövöldözés, de semmi egyebet nem tudott a Gyuri: tőle akartam megtudni, hogy mi történt tulajdonképpen. Ki se dugták az orrukat, a stúdió pedig a Duna-parti oldalhoz volt közel, tehát a Kossuth tér felé ők nem láttak.

Csörsz István: Viharjelzés: riportok 1956 katonáival. Interjú dr. Bőzsöny Ferenc rádió-főbemondóval – Budapest: Napkút Kiadó, 2014. – 114.o.