DÉRY TIBOR

DÉRY TIBOR
(1894-1977) író, költő

Amikor Lőrinc – aki előtte való nap családja tudtán kívül megházasodott – Ilma néniék háza előtt villamosra szállt, már sötétedni kezdett, s a Kossuth Lajos téren kigyulladtak az ívlámpák. Az Országház széles teste, kupoláival, hegyes tornyocskáival, feketén vált ki a zöld budai égből, mintha önmaga esti képeslevelezőlapját alakítaná, súlyát beitta a föld, lapos lett s árnyékai fényképszerűekké váltak; az ember úgy érezte, hogy bármely pillanatban kinyúlhat föléje egy nagy kéz, és ollóval kivághatná almazöld hátteréből a természetes nagyságú panorámagyűjtemény számára, melyet a történelem fektet fel rejtett öntudatában. Hét óra volt.

Déry Tibor: A befejezetlen mondat - Bratislava: Madách, 1980. – 330. old.

Az eljegyzést április 10-re tűzték ki. Egyik este (körülbelül egy héttel azután, hogy Ilma néni lakásán találkoztak Lőrinccel) moziból hazajövet a jegyesek betértek az Unió-kávéházba, Lőrinc szerelmének monoton színhelyére. Enyhe tavaszi szél fújdogált, s Laura, amint kinézett az ablakon a kopár Kossuth Lajos térre s a szellő fárasztón könnyű kezével végigsimított homlokán, hirtelen úgy érezte, hogy szíve elcsendesedik, s hogy nem érdemes tovább élnie. Könnyűnek érezte magát, értelmetlennek és felelőtlennek, s egy hangot vélt hallani, olyasféle kis zörejt, mintha valahonnan egy göröngy megindulna s lezuhanna egy sírverembe. – Hallucinálok ? – gondolta. Halálosan fáradt és boldogtalan volt. A két öregedő szerelmes csendben ült egymás mellett, s kinézett a tavaszi éjszakába. Az Országház kupolája mögött feltűnt a hold, és planetáris fényével bevilágította a tető embertelen kráteri tájait; még egy macska sem talált volna ott boldogságra.

Déry Tibor: A befejezetlen mondat - Bratislava: Madách, 1980. – 994-995. old.