GÁRDONYI GÉZA

GÁRDONYI GÉZA
(1863-1922) író, költő, újságíró, pedagógus

De kifordul a toll a kezemből, ha arra gondolok, hogy a magyar kultúr-erszény micsoda lapos, és hogy a katonaság hogyan emészti fel az ország millióit! De csak a katonaságra vész-e a pénzünk? Vajon (hogy csak egyet említsek) az a harminc millió forint, amin az Országház épült, szükségesebb kiadás volt-e, mint lett volna a nemzetkultúra javítása? Csak azért, hogy az idevetődő idegen elbámuljon, s hogy mi büszkén pillantsunk a világcsavargó, velünk nem érző idegenre, feláldozzuk a szükségeset a díszesért!

Hiszen kellett az az Országház. De nem úgy, mint a tanítók helyzetének javítása. Kellett az a hasonló árú budai palota is. De nem ráértünk volna-e akkor megcsinálni, mikor már lakót is kaptunk belé? Ha iskolákra fordítjuk ezt a pénzt, több ereje kél nemzetünknek, mint amennyit az a lakó adhat, Európa kalendáriumának mostani lapja szerint.

De hát addig is, míg megtaláljuk az új aranybányát, tanácskozhatunk.

Gárdonyi Géza: Új szántás, új vetés - In.: Ceruza-jegyzetek / Tükörképeim : önéletírások, karcolatok, esszék – Bp.: Szépirodalmi Kvk., 1965.