KASSÁK LAJOS

KASSÁK LAJOS
(1887 – 1967) író, költő, műfordító, képzőművész

Nemegyszer láttam József Attilát lángoló haragba borultan és olyankor, amikor igaz könnyekkel sírt. Indulatai és meghatottsága könnyen a végletekbe sodorták. Sírni láttam a Cserépfalvi-könyvesboltban, panaszolva, hogy szerkesztő létére a Szép Szó nem akarja lehozni verseit, mert a munkatársak intrikálnak ellene, és láttam sírni a Népszava szerkesztőségének folyosóján, mikor egyszerre nyolc versét adták vissza mint közölhetetlent.

Szerkesztő korában is gyakran találkoztunk, fölkeresett a Parlament-kávéházban, és felolvasta újabb és újabb verseit. De úgy, ahogyan én nem kértem tőle közölni való anyagot a MA részére, ő ugyanúgy nem kért tőlem kéziratot a Szép Szó részére. Mindketten nehéz időket éltünk át, s ez elválaszthatatlan sorstárssá tett bennünket. Érzelmeink mélyét nem zavarták össze a közbeeső kellemetlen események, rivalizálás sem volt köztünk, hiszen már mindkettőnknek kialakult költői profilja volt.

Kortárs, 1962.12.