KRÚDY GYULA

KRÚDY GYULA
(1878-1933) író, újságíró

A vakember látta, hogy már négy kupolája van Budapestnek, amelyet a Dunán lefelé érkező hajóknak mutogat, kettő Budának, kettő Pestnek; (…)

(...) - Az országház kalapját rosszul mintázták. Olyan tokos, hegyes süvegnek kellene annak lennie, amilyen süvegekben régente a szemfényvesztők, kardnyelők, szélhámosok jártak. E kalap alatt gyülekeznek azok az emberek, akik mindig abból élnek, hogy többet beszélnek, mint bárki a városban. Néha szándékosan ostobának tüntetik fel magukat szavaikban, hogy elnyerjék az ostobák tetszését. Máskor könyvtárakban böngésznek, hogy megtaláljanak bizonyos könyveket, amelyekben mások, akiknek névkezdő betűi is elhalványultak a könyv címlapjain, bizonyos sorokat aláhúztak. Ők élnek azokból a szép szavakból, amelyeket némelyek kitaláltak. Élnek a szószegésből, a hitehagyottságból, a jellemtelenségükből.

Messzi vidékekről verődnek össze, és magukkal hozzák a vidéki városokon szokásos ravaszkodásokat, cigánykodásokat. Tarisznyájukba van pakolva a székelyek agyafúrtsága, a gyöngyösi élelmesség, minden huncutság, görbeség, álarcosság, amely Magyarország térképén feltalálható. Azt lehetne mondani, hogy azok az emberek találkoznak mindennap e nagy kalap alatt, akik kegyetlenül visszaélnek mások alázatosságával, akik kíméletlenül erőszakolják szolgálatukat az országra, mint a kezdő ügyvédek keresik a pört, midőn a járásbírósági ház körül ólálkodnak. Az árulás és becstelenség és hűtlenség: erénynek számít az ő világukban. Vigyázzunk, hogy ne tévedjünk a kőoroszlánok felé, mert valamely szemfüles képviselő leemeli köpenyegünket. A régi bölcs királyok szobrai még azért vannak helyükön a Duna felé néző árkádok alatt, mert kőből és bronzból vannak, így zsebre dugni nemigen lehet őket.

Krúdy Gyula: Mit látott Vak Béla Szerelemben és Bánatban – In: Aranyidő – Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978. – p. 72- 73.