LATOR LÁSZLÓ

LATOR LÁSZLÓ
(1927 - ) költő, műfordító, irodalomtörténész, esszéíró

Október 26-án írta be naplójába Fodor Bandi: Nem sokkal hazajövetelem után a sápadt, fekete ruhás Pór Judittal, kolléganőjével Lator jelenik meg nálunk. Izgatott és szkeptikus a további fejleményeket illetőleg. Aznap vagy másnap lehetett, hogy tömegmorajt hallottunk, szaladtunk le, álltunk be a tüntetők közé, vonultunk mi is az Országház felé, bár nem is tudtuk igazából, miért, mit fogunk követelni. Már láttuk a Kossuth teret, mikor megkezdődött a vad lövöldözés. Csak később tudtuk meg, mi történt, akkor is csak nagyjából, bizonytalanul. Judit, aki nemhogy nem félt, hanem néha mintha egyenesen kereste volna is a veszélyt, ment volna tovább, ha én, a háborút járt, a gyávább nem húzom, terelem vissza az Október 6. utcába, be, minél előbb, a kapualjba. Ott laktam még vele, mikor, balsejtelmeimre rácáfolva, a hadi, a politikai helyzet biztatóra fordult, hova mehettünk volna máshova? November 3-án kigyalogoltunk Zugligetbe, Sárközi Mártához, ott is aludtunk, nem tudom, hányadmagunkkal, én ébredtem aztán elsőnek a hajnali ágyúzásra. Ott is maradtunk egy ideig a nyájmelegben. Csak Fodor Bandinak sikerült valahogy telefonálnunk, értesítse Judit anyját, hogy megvagyunk, maradunk Mártánál. Kora reggel oda kopogott be a nyugat felé kitörni készülő Király Béla, ott bújtatta Márta a tábornok sebesült parancsőrtisztjét, Decsi Jánost, s jött később, amíg jöhetett, Bibó István is. Volt még egy tüntetés, talán az utolsó, a Szabadság téren, azon Réz Palival voltunk ott.

(…)

Mikor aztán átköltöztünk a Kossuth térre, még tágasabb, nyájasabb szobám volt, odajárt szerdánként a fél kiadó, Vas István, Várady Szabolcs, az egész latin csoport, Judit, Szőnyi Feri, Gara Gyuri, a munkatársak, Kormos, amíg élt, Kálnoky Laci, Orbán Ottó, Jékely Zsoli, de nem is folytatom. Merjem-e mondani, hogy ez a szabad szellem valahogy az egész kiadóra kisugárzott? Sokszor eszembe jut, milyen volt egy kötelező állami ünnep az Európában. Valaki mondott egy kurta beszédet, aztán körbeültünk a könyvtárszobában, csúfolódó nosztalgiával énekeltük a hajdani mozgalmi dalokat, aztán népdalokat, zsoltárokat-dicséreteket. Ott ült Domokos János is, az egész kiadó.

A megmaradt világ. Emlékezések – Digitális Irodalmi Akadémia, Petőfi Irodalmi Múzeum – Budapest, 2016.