MÉCS IMRE

MÉCS IMRE
(1933–) villamosmérnök, politikus, országgyűlési képviselő

Életemben először 1989 májusában jöttem be ide, a Parlamentbe. A főbejáraton föl volt terítve a piros szőnyeg, mert akkor tartották a nemzeti kerekasztal-tárgyalások ünnepélyes megnyitását, és az SZDSZ-t én képviseltem. Jöttem fölfelé a lépcsőn, amikor az NBC televíziós stáb megállított, és a riporter megkérdezte, hogy amikor ön halálra volt ítélve, gondolta-e, hogy valaha itt fog feljönni. A kérdés frivolitása és valahogy a lehetetlensége annyira földühített, hogy azt mondtam: igen, gondoltam rá, csak arra nem, hogy harmincvalahány évig kell rá várni. Tehát most, 40 évvel 56 után itt ülök a Magyar Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöki szobájában, és egyáltalán nem érzem befejezettnek az életutam.
Visszagondolok arra, hogy annak idején, 23 éves egyetemistaként részt vettem 56 nyitóaktusaiban, ott voltam az október 22-i műszaki egyetemi diákgyűlésen, ahol elhatároztuk a szolidaritás-tüntetést. Másnap, október 23-án részt vettem az egyetemi diákgyűlés szervezésében, majd a tüntetésen, és átéltem, amikor a tüntetés fölszabadította az ország, a társadalom lefojtott energiáit. Amikor este idevonultunk a térre, voltunk több százezren, és percről percre nőtt a feszültség, percről percre nőtt a lelkesedésünk, akkor éreztem azt, hogy forradalom van, akkor éreztem, hogy újra megszületett a magyar nemzet, amit már a sárba tiportak, amelyről a történészek már azt mondták, hogy nem létezik. Akkor kezdődött a forradalom.
Ezt a történetet már sokan elmondták. Azt is, hogy akkor jelent meg Nagy Imre, itt a Parlament egyik erkélyén, kezdte úgy a beszédét, hogy „Elvtársak!". Őrült megdöbbenés volt. Egy hosszú, hosszú szünet. Nagy Imre agyában átfuthattak a gondolatok, akkor jött rá, hogy Magyarországon forradalom van, akkor jött rá, hogy megváltozott a helyzet, hogy szembe kell néznie egész múltjával. Mert utána így folytatta: „Barátaim, magyarok!" Erre óriási taps és ováció volt. Akkor fogadtuk igazán szívünkbe Nagy Imrét. De hát nem akarom én elmondani a forradalom gyönyörű és nehéz, fájdalmas történetét. Az én tevékenységemről is csak azt mondhatom: mindenütt ott voltam, ahol lehetett.

Forradalmár és feltaláló. Mécs Imrével a Parlamentben. – In.: A mi forradalmunk, Bp.: Új Világ Kiadó, 2006.