RÓTH MIKSA

RÓTH MIKSA
(1865 -1944) üvegfestő művész, az Országház színes üvegablakainak kivitelezője

Steindl építkezéseinél, ahol csak tehette, mindig előszeretettel alkalmazott polichromiát, de ezek közül mégis kimagaslik legjelentősebb, legnagyszerűbb művészi alkotása, az országház épületének belső színkiképzése. Amidőn erre sor került, Steindl egy igen nehéz probléma megoldás előtt álott. Végtelen nehéz feladat egy előttünk még egészen nyers állapotban levő belső architektúrának színbeli elképzelése - de mennyivel nehezebb volt ebben az esetben, midőn az építész érezte, hogy a modern kor igényeinek megfelelően átformált, profán célokra alkalmazott gótikus architektúrájához semmiképp sem alkalmazható a középkori értelemben vett falfestés, és hogy ebben az esetben az ő architektúrájához simuló és vele összhangban levő korszerű és mégis gótikus szellemű festő-modort kell előbb megteremtenie.
Én tanuja voltam annak a fáradságot nem ismerő sok-sok tanulmányozásnak és számtalan próbálgatásnak, míg végre szerencsés kézzel sikerült neki a renaissance-kor nemes formáit, hazánk flórájának virág alakzataival és népies művészetünk motívumaival kombinálva - a gót stílus modorában és szellemében kifejezésre juttatni.
Steindl színeiben, eltérően az akkoriban dívó, kifejezéstelen, lagymatag, pasztellszínű tónusaitól - mindig ragyogóan színes s friss és előszeretettel alkalmazza a dús aranyozást, mert amint tréfásan szokta mondani: arannyal sok mindent lehet kiegyenlíteni.
Az országház üvegfestészeti díszeinek megtervezésével engem bízott meg Steindl. A feladat nem volt könnyű, mert üvegfestői szempontból egy egészen új csapáson kellett elindulnom. Azzal eleve tisztában voltam - hogy ugyanúgy, mint ahogy Steindl a falfestésnél nem gondolt arra, hogy az ő profáncélú, neo-gótikus épületében a középkori gótikus falfestés elveit kövesse - ugyanúgy én is tisztában voltam azzal, hogy a középkori értelemben vett üvegfestést sem lehet összhangba hozni az országház egész építési elgondolásával. Ez már csak azért sem volt lehetséges, mert a középkori üvegfestmények mély színessége, ami mindig a világosság rovására megy, - a mi akkoriban templomok megvilágításánál nem jelentett hátrányt -, ebben az esetben, midőn a kellő világosság nem nélkülözhető tényező, már is eldöntötte ezt a kérdést.
Az üvegfestészeti díszítések elgondolásánál - Steindl által oly invenciózusan és művészien megoldott - falfestés irányát követve, a rajzbeli kiképzésnél teljesen annak szelleméhez alkalmazkodtam, míg a színezésnél egy szonorikusabb akkordot ütöttem meg, egyben gondoskodva - a világosság szempontjából annyira fontos, nagyobb fényáteresztő felületek alkalmazásáról. Ezekkel, az ablakfelületeken alkalmazott díszítésekkel, előnyösen és harmonikusan sikerült kiegészítenem Steindl színbeli elképzelését.
Az országház belső polichromiája valóban igen szerencsés, mert mintegy dekoratív módon szimbolizálja azt, hogy Magyarország a nyugat és kelet közötti kapocs. Steindl ugyanis a nyugat lehiggadt, kifinomult formáit és a kelet pazaron ragyogó színpompáját mesteri módon tudta egybefonni, anélkül, hogy a gót stílus szellemével ellenkezésbe került volna. Ezzel az alkotásával Steindl egy teljesen egymagában álló, egész egyénit, egészen újat teremtett, amellyel magának és a magyar alkotó-géniusznak messzemenő hírt és dicsőséget szerzett.
Aki csak egyszer is bennjárt az országháza impozáns térhatású, ragyogóan színes főlépcsőjében és kupolacsarnokában, az annak lenyűgöző hatása alatt egy kitörölhetetlen mély benyomás emlékével lett gazdagabb.

Róth Miksa: Az Országház .- In.: Egy üvegfestőművész az üvegfestészetről .- Bp., 1942.